Kilenckor tértem magamhoz, és még vagy negyed óráig fetrengtem az ágyban, majd erőt vettem magamon, és bevonszoltam magam a fürdőszobába, ahol jól megmosakodtam hideg vízzel, hogy magamhoz térjek egy kicsit. A bőröndömből elővettem egy nyárias szerelést, felöltözködtem, és a szokványos frizurától eltérően kiengedtem a hajamat. Gyorsan beágyaztam, majd rohantam reggelizni. Útközben Suzieba botlottam, aki szintén enni indult. Szinte majdnem összeöltöztünk, csak rajta halásznadrág helyett miniszoknya volt. Nem értem hogy lehet miniszoknyában kirándulni indulni... és még kényelmetlen is. Leballagtunk a lépcsőn, majd a tágas és fényes étkező felé vettük az irányt, ahol már mindenki helyet foglalt az asztalnál, már csak mi hiányoztunk. Jellemző. Csak mi vagyunk ilyen későn kelők. Leültünk az asztalhoz, és nekiestünk Carol néni palacsintájának, meg a kakónak. Végre nem rántotta, amit anyu előszerettel készít reggelire... minden áldott nap. Nah, nem mintha az rossz lenne, csak lassan már tojás fóbiám van. Miután mindenki jól lakott (és elment pisilni), kocsiba pattantunk mind a heten, s elindultunk a nagy és csodás Honolulu belvárosa felé. A fényképezőgépet a karomra akasztottam (igen, most nem felejtettem el elvinni magammal), és úgy fotóztam a kocsiból. Be kell hogy valljam, elég jó képeket készítek, általában minden nyaraláson én fotózom, apáé pedig a kameraman szerepe. Jó párost alkotunk így ketten. Míg Stuart bácsi (keresztapám) vezetett, addig Carol néni az idegenvezetőt játszotta, és elmondta hogy épp mi mellett haladunk el, vagy milyen látványosság következik.
- Ez pedig itt- mutatott egy magas tornyszerűség felé- az Aloha-torony, Honolulu egyik jelképe.
Gyorsan lencsevégre kaptam az épületet, mert máris haladtunk tovább a Bishop Múzeum felé, ami nem volt túl nagyszám, de azért ezt is lefotóztam. És következett az az épület, aminek Suzie a legjobban örült, amitől szinte felvillanyozódott: az Aloha Moana Shopping Center. Hatalmas volt. Gondolom belülről sem lehet olyan rossz, és a választék sem lehet az utolsó.
- Ide egyszer ugye eljövünk, anyu?- kérdezte csillogó szemekkel Suzie, anya felé fordulva.
- Persze- mosolygott anyu.
Gondoltam hogy ezt fogja majd válaszolni, hisz 1. Suzienak nem lehet nemet mondani 2. Azért egész nyáron nem lehetünk csak azokba cuccokba, amiket magunkkal hoztunk. Pár kilóméter után megpillantottuk a State Capitolt azaz a parlamentet, és az Iolona-palotát, ahol ki is szálltunk közelebbről megnézni őket. Fél egyre végignéztük szinte az összes látványosságot a városban, és beültünk egy szép kis étterembe. Apu még azt is felvette, ahogy eszünk, amit elég murisnak találtam visszanézve a felvételt. Ahogy Suzie magábatömte azokat a zöldségeketxD És hogy én milyen hüle pofákat tudok vágni evés közben... ez nem lesz túl jó a jövőben. Majd a tükör előtt gyakorlom a fintor nélküli evést. Mire hazaértünk jó meleg lett, épp ideális idő a strandoláshoz, úgyhogy Jane, Suz és én magunkra kaptuk a fürdőruháinkat, magunkhoz vettük a naptejet, a törülközőket és némi pénzt, majd legyalogoltunk a partra. A felnőttek addig visszamentek a belvárosba megnézni valami Diamond Headet... azthiszem. Állítólag gyönyörű kilátás nyílik onnan a városra. Engem és Janet természetesen a nővéremre bíztak, mivel ő a legidősebb hármunk közül. A parton kiterítettük a törülközőinket a homokra, és ráheveredtünk. Elég sokan tartózkodtak most az óceánnál, ami nem is csoda az időt tekintve. Megint összeöltöztem a nővéremmel: mindkettőnkön piros bikini volt, ami igencsak vonzotta a férfi, és a női, tekinteteket, amit ismét nem csodálok, tekintve, hogy igencsak feltünő szín. Mindannyian bekentük magunkat az igen magas faktorszámú naptejjel, és sütettük magunkat a parton. Imádom amikor a nap sugarai a hátamat sütik. Suzie nem igazán szeret lebarnulni, mivel szerinte nagyon gázul nézne ki napbarnított bőrrel és szőke hajjal, mint egy festett hajú afroamerikai. Hát, lehet hogy igaza van. Ezért jó a szőkésbarna haj. Látjátok, ennek is megvannak az előnyei! Jane sötétbarna hajához is jól passzol a barna bőr, csak Suz ilyen peches. Hehhe!
Miután meguntuk a barnulást, legalábbis én és Jane, megrohamoztuk az óceánt. Erre a pillanatra vártam már az indulás óta. Elég kellemes hőmérsékletű volt a víz, szóval se nem jéghideg, se nem meleg, hanem inkább langyos. Beljebb már hidegebb volt a víz. Mielőtt elmentem volna úszni egyet, Janennel egymást fröcsköltük, ami egész jó bulinak bizonyult. Aztán elmentünk úszni egyet. Szeretek úszni, kivéve ha úszás óráról van szó a suliban a klóros és büdös vízben az osztállyal... nem egy túl felemelő élmény. De most nem a suliban vagyok, nem is egy medencében, és nem is klóros vízben, hanem a végtelen kék ÓCEÁNBAN!